Az elmúlt hetekben rengeteg növénybébivel gyarapodott a családi kisbirtokunk. Miután felszámoltam a jócskán virágzásnak indult salátaföldet, elkezdtük learatni a karalábékat, kihúzgáltuk az elfuserált sóskaágyást és eltettük télire az összes piros bogyós gyümölcsöt, megszülettek az első cukkinik. Egyelőre még nem nagyobbak egy mutatóujjnál, de remélem csak napok kérdése és kerti cukkini lesz a főfogás. 

A cukkini tövek mellett remekelnek a paradicsomok is, melyek eddig minden várakozásunkat felülmúlják. A magról ültetett ezergyümölcsű palánták mostanra hatalmas bokrokká fejlődtek és roskadásig vannak virágokkal, valamint fürtös zöld bogyókkal.

Büszkeséggel tölt el a - szintén magról ültetett - paprika tövek látványa is, melyeken a fehér virágok után hamarosan megjelentek ez első apró zöld kis paprikák.

A csigatámadást szerencsésen átvészelő uborkatövek is meghozták első kis uborkáikat, és bár nem hiszem, hogy komoly termés mennyiséggel számolhatunk, tapasztalat szerzésnek mindenképpen hasznos volt.

A futóbab ugyancsak sikerrel dacolt a meztelen csigák ellen és bár az alsó levelek közül egy épp sem található, mostanra olyan magasra kapaszkodott, hogy nincs csiga, amelyik felkívánkozna a kis babokig. 

Az édeskömények ugyan már túl vannak a bébi korszakon, sőt egyik-másik már lassan az aratható nagyságot is eléri, de mivel az előző bejegyzésekből kimaradt, hát itt kap helyet.

Végül a gyönyörű és mára már sajnos elvirágzott napraforgóvirág fotójával zárom ezt a bejegyzést.