Az öreg partvis Anna nénié volt. Mikor megvettük a házát, a miénk lett. Jól sepert. Végigcsinált velünk egy felújítást. Ütöttük-vágtuk. A szálai között még mindig ott vannak a glett és festéknyomok. Viharvert, de minek vegyünk újat, ha még mindig jól seper. Így kapott új ruhát két réteg narancssárga zománcfestékből. Az apró fehér virágok pedig csak ráadás. Eredeti állapotában le sem fényképeztem, mert nem gondoltam volna, hogy annyira fog tetszeni a végeredmény, hogy akár egy szót is érdemelne. Ám ahogy elkészült más szemmel néztem rá és bár eddig csak - jobb, vagyis szebb híján - megtűrtük, de mióta megújult, többször is kézbe kapom. Öröm vele dolgozni.