Az első tavasz, ami a házunkban ért, irdatlan mennyiségű pongyola pitypanggal örvendeztetett meg bennünket, vagyis egyik napról a másikra a hátsó kert egy merő sárga pitypangtengerré változott. Igazán gyönyörű volt. Két napig. Mert a sárga virágok hamarosan fehér labdákká vedlettek és lelki szemünkkel rémülten láttuk a frissen füvezett kertrészünk elpitypangosodását. Két kézzel estünk hát a pitypangoknak és irtottuk őket rendületlenül, pedig a pitypang szőröstül-bőröstül fogyasztható és gyógyító hatású, például segít a vesebántalmak és májbetegségek gyógyításában, de számtalan más problémára is alkalmazható. Ezt azonban csak később olvastam Maria Treben: Egészség Isten patikájából című könyvében, aki azt mondja, hogy: a gyökere nyersen és szárítva is teának, a levelei salátának, a szára nyersen rágcsálva, a virága pedig szirup készítéséhez kiváló. Nekem leginkább az utóbbi kipróbálásához volt kedvem.

Így ír róla:

Végy hozzá:
2 marék pitypangvirágot,
1 liter hideg vizet,
1 kg cukrot és
½ citromot

1. Tégy 2 marék pitypangvirágot 1 liter hideg vízbe és lassan főzd fel,. Amikor bugyogni kezd, húzd le a fazekat a tűzhelyről és egy hagyd a főzetet egy éjszakát állni.

2. Másnap az egészet öntsd egy szitára, jól csepegtesd le, és nyomkod ki a virágokat. A léhez adj 1 kiló cukrot és egy karikára vágott fél citromot, esetleg csak a kinyomott levét. Ennél több citromtól savanyú lesz!

3. A fazekat fedő nélkül tedd a tűzhelyre és a legkisebb lángon melegítsd (így marad meg benne az összes vitamin), vigyázz, hogy ne forrjon a főzet!

4. A masszát egyszer-kétszer hagyd kihűlni, hogy ellenőrizhesd az állagát. Nem szabad túl sűrűnek lenni, mert akkor kikristályosodik, de túl híg se legyen, mert akkor megsavanyodik.

Az első pitypang szirupomból még mindig van és pont olyan állagú és ízű, mint az elkészítésekor volt, és bár alaposan megritkítottuk a hátsó kert pitypang állományát, azért egy kis szirup készítéséhez mindig van belőle elegendő.