Ezen a hétvégén, szokásunktól eltérően, nem egyeztettünk a hétvégi ebédet illetően, amit a férjem hálásan és szó nélkül vett tudomásul, mert ki nem állhatja a péntek esténként elhangzó kérdést, ami így szól: mit főzzek hétvégén?
Sőt, mivel nem tartottam közvélemény kutatást a témában, ezúttal még bevásárolni sem mentünk el. Ezért aztán abból főztem, ami itthon volt. Vasárnapra lehetséges alternatíva lehetett volna a barackos gombóc, de Anyuék fájának köszönhetően hetek óta befőzünk és barackot zabálunk, ezért azt már senki sem kívánta. Hús nem volt a fagyasztóban, a hűtő szinte üres. Volt viszont csicseriborsó, köles, kevés sajt, szójaszósz és spagetti. A csicserifasírt jó lett volna, szeretjük is, de áztatni kellett volna egy éjszakát, ezért erről már lecsúsztunk, viszont a kölessel még próbálkozhattam. Épp itt volt hát az ideje.
Nagyjából azokat az összetevőket álmodtam meg a kölesnek, mint a csicseriborsónak és igazán finom lett.

Hozzávalók:
1/2 csésze köles
1 fej közepes vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
petrezselyem
majoránna
1 tojás
liszt
reszelt sajt
reszelt sárgarépa
só
zsemlemorzsa

A kölest háromszoros mennyiségű enyhén sós vízben puhára főztem, majd hagytam kissé kihűlni. Addig a hagymát felkockáztam, kevés olajon, pici sóval megdinszteltem, és a köleshez kevertem. Ezután jöhetett bele minden más, tetszőleges mennyiségben. A masszából kis golyókat formáztam, zsemlemorzsába forgattam és kilapítva, kevés olajon aranybarnára sütöttem őket.

Az íze pedig jól harmonizált a szójaszószos-zöldséges pirított tésztával és a kerti paradicsomból készült salátával.