Mindig is szerettem az ajándékokat magam elkészíteni. Ha időm és energiám engedi, akkor nem vásárolok, hanem ötletelgetek, szétnézek a házunk táján, hogy miket tudok felhasználni és nekilátok. Ezért aztán mindent gyűjtök: anyagokat, fonalakat, kapcsokat és csatokat, gyöngyöket és flittereket, rég nem hordott, de még szép anyagú ruhákat, mert előbb-utóbb minden megtalálja a maga helyét. Szeretem a tervezés és kivitelezés minden egyes fázisát és legtöbbször szeretem a végeredményt is. 

Így született ez a kispárna is, amit Anyu kapott tőlem anyák napján és bár pár nappal már túl vagyunk május első vasárnapján, talán még nem késő, hogy megmutassam. 

A kispárna alapját csupa maradék anyag szolgáltatta, csupán arra kellett figyelnem, hogy nagyjából passzoljon a hálószobájuk színvilágához és a többi már adta magát. A szívet vasalható közbéléssel erősítettem meg és cikk-cakk öltéssel varrtam a csíkos anyagokra. A párna belsejét egy - évek óta huzat nélkül - a szekrényben hánykolódó kispárna adta. 

És persze virággal is megspékeltem az ajándékot. A kispárna mellé még egy cserép, virágzó kakukkfű is dukált.