Anyu imád festeni. Mindig is szeretett, de komolyabban csak az utóbbi években kezdett a festészettel foglalkozni. Elfogultság vagy sem, én imádom, amit csinál és a környezetünkben nem én vagyok az egyedüli rajongója. A napokban készült el egy pipacsos festménnyel, amit a hálószobánkba rendeltem tőle, és amit később meg is fogok mutatni, de csak akkor, ha elkészül a képhez tartozó keret is (azóta elkészült, lásd itt).

Szóval Anyu imád festeni, és a képei szállításához jó darabig egy nagyméretű nejlonzacskót használt, ezért arra gondoltam, hogy veszek neki egy rajztartó mappát. No de nem akármilyen mezei, egyszínű mappát szerettem volna, hanem virágosat, egyedit, különlegeset. Na olyat nem kaptam. Viszont, amit meg kaptam volna, az még ronda is volt. Forgattam hát a papírboltban az egyik meghatározhatatlan színű mappát és arra jutottam, hogy ilyet én is tudok csinálni. Kartonom van, ragasztóm van, ripsz szalagom van, sőt virágos anyagom is van a borításához. Hazamentem és nekiláttam.

Egy valamikor lapraszerelt bútor tárolásra használt karton adta a mappa vázát. A virágos anyagot még hónapokkal ezelőtt vettem egy turkálóban, mert annyira tetszett, hogy nem tudtam otthagyni; a belsejére bordó színű plüss került; a füle és az oldalkötözők fekete plüss és ripsz szalagból készültek, melyeket fagombokkal rögzítettem; végül a virágos anyag és a karton közé egy vékony réteg vatelint ragasztottam. Befejezésként pedig az alját egy erős és sötétkék színű vászonnal erősítettem meg. Elhasználtam még több tubus ragasztót, több tucat tűzőgépkapcsot és ez lett a végeredmény.  

Bár a nagyobb méretű képei nem férnek bele, így azok továbbra is zacskóban járnak, de legalább a kisebbeknek van szállítóeszközük.