Tegnap délelőtt egy kissé fáztam. Ez a tikkasztó napok után szokatlan. Ilyenkor pedig óhatatlanul elkerülnek a sáljaim és kendőim, amiket egyébként minden évszakban szívesen hordok. Tekintélyes táskakollekcióm mellett el kell ismernem, hogy bizony kendőknek és sálaknak sem vagyok híján, sőt minden ősszel-télen-tavasszal újabbakat gyártok. Leginkább akkor indulok be, ha valamilyen forrásból fonal érkezik. Legutóbb például a férjem kollégája lepett meg jó néhány zacskónyi fonallal, ami a nagymamájától maradt rá örökül. Azokat a fonalakat, melyekből tudtam, hogy színük, vagy összetételük miatt soha nem fog készülni az égvilágon semmi, lepasszoltam az ovinak. A maradék pedig csak feldolgozásra vár. Mint mondjuk legutóbb ez a horgolt csipkesál.