Nem tudom ki hogy van vele, én évek óta imádom a buggyos török bugyogókat és a lelógó ülepű háremnadrágokat. A férjem nem annyira. Szerinte viccesek. Mások szerint cseppet sem nőiesek. Ez utóbbival nem sokat törődöm, főleg mert nem értek vele egyet. Ezenkívül pedig nincs is jobb a nyári kánikulában, mint felvenni egy lenge, minden irányból kényelmesen és jótékonyan körülölelő nadrágot. Külön előnyük ezeknek a gatyáknak, hogy a kidolgozásuk nem igényel különösebb műgondot és akár egy szoknyából, vagy ruhából is könnyen, szabásminta nélkül is kialakíthatók.

Így született most újjá nadrágként egy ezeréves ruhám, amit a fazonja miatt már rég nem hordtam, viszont az anyagát szeretem. Levágtam hát a ruha trikószabású felsőrészét a hónaljvonaltól, V alakban kivágtam a szárának valót és összevarrtam. A szárakat felhajtottam és madzagot fűztem a felhajtásba, amivel összehúzható az alja, végül a derékrészére egy pántot varrtam, amibe köperszalagot fűztem.