Már jó ideje dédelgettük a saját tyúkok gondolatát, mert kert van, jó nagy, mert tyúkól van, csak rendbe kell vágni, és mert mennyivel jobb a saját tojás, saját kapirgálóstól, mint a bolti kitudjahonnani. Aztán a tavaszi tojás árak elszabadulása adta meg a végső lökést a gondolat megvalósításához. A tyúkólat kipakoltuk, körbehálóztuk, használt osb-lapokból tyúkházat eszkábáltunk és beköltöztettünk – egyelőre – két gyönyörűséges kendermagos tyúkocskát, Pannát és Bözskét. Tervben van, hogy idővel bővítjük a baromfiudvar létszámát, de tekintettel arra, hogy teljesen kezdők vagyunk a témában, meglátjuk, hogy boldogulunk ezzel a kettővel.
A tyúkok. A sötétszürke Bözske, a világosszürke Panna |
A tyúkok hátulról |
Tyúkjaink az első akadályt, vagyis a beszoktatást, remekül vették. A tyúkólat szinte azonnal magukénak érezték és rendesen végigszarták, majd ugyanezt megtették a házukkal is. Az első napi megilletődést követően ki sem akarták tenni a lábukat a kertbe, úgy kellett őket kipaterolni, de minduntalan visszaskeráztak. Mostanra azonban annyira megszerették a kertben bóklászást, hogy ha csak meghallják, hogy megyünk, már sorban állnak az ajtóban és azonnal kirongyolnak, amint nyílik az ajtó.
Hancúr a kiskakassal, bár ebből nem lesznek kiscsibék |
Mivel kislányok még és fejlődésben vannak, ezért tojást még nem várhatunk tőlük. Most nincs más dolguk, és nem is csinálnak mást, mint naphosszat csipegetnek, kapirgálnak, kakálnak és jókat napoznak. Mi meg várjuk a tojásokat…
