Nincs kamránk. Ha szeretnénk sem lehetne. Nincs helye. A hiányát beköltözés óta érezzük. Kezdetben még konyhaszekrényünk sem volt, akkor a lakás másik felében lévő beépített szekrény látta el a kamra funkcióját több-kevesebb sikerrel. Azóta szert tettünk már konyhaszekrényre, de az sem volt képes elnyeli azt a rengeteg sok dolgot, amit egy kamra könnyű szerrel.
Egy szabad falfelület a konyhában adta az ötletet, hogy vegyünk egy kamraszekrényt. De hiába jártunk be számtalan bútorboltot, egyik sem volt megfelelő, ami meg elfogadható méretekkel rendelkezett volna, azért meg nem adtunk volna annyit, amennyit kértek.
Aztán végül Koós Réka és az ő guberált kamraszekrénye adta az  ötletet: ha nem kapunk megfelelőt, akkor készítsünk egyet! Vagyis a férjem készítse. Meg voltam győződve róla, hogy a kisujjából kiráz egy kamraszekrényt és az olyan lesz, amilyet én, amilyet mi szeretnénk. És olyan is lett. Az ajtajaiért például egyenesen odavagyok, amik az én kérésemre hajaznak egy kerti budi ajtajára.

Az oldalai, az ajtói és négy polca hajópadlóból készültek, a tetejére egy fenyődeszka került. A zsanérokat egy vaskereskedésből, az ajtónyitókat az Ikeából szereztük be. Remek kis szekrényke lett, amibe majdnem minden belefér.