Egy kinyúlt pulóver és egy kihízott szoknya találkozásából született meg a legújabb táskám.  Évek óta rakosgattam már kedvenc, leharcolt pulóveremet, amelynek mintájába és színeibe első látásra beleszerettem. Bár pár év viselet meglátszott rajta, egy alkalommal pedig a mosógép aljából kellett kibányásznom, amikor figyelmetlenségből nem tettem fel a dob tetejét és a gép teljes beltartalma alulra kerülvén és kiborulván megakasztotta az egész mosási folyamatot. Szóval még ebből a szorult helyzetből is kimentettem és kis sérüléssel ugyan, de épségben megúszta a kalandot. Ekkorra azonban már egyre ritkábban akaródzott felvennem. Kidobni pedig még annyira sem. Gondoltam előbb-utóbb majd lesz vele valami. Lett is...

A bélése egy fehér-szürke csíkos lenvászon szoknyából készült, melybe évek óta sikertelenül próbáltam beleférni, de mivel nem sűrűn hordok szoknyát, talán nem is olyan nagy kár érte, a füle egy turkálóból - direkt a karika miatt - vásárolt táskáról származik, végül a nagy barna gombot Anyu varródobozában találtam, melynek párja Márti pelenkázó táskájára került.