Sikerült szert tennem a nagyvilágban kóricáló ajándék filofaxok fényképeire, melyeket a barátnőimnek készítettem tavaly karácsonykor.

Ez a kockás Petrának készült.

Kriszti kalendáriuma nem is lehetett volna más, mint farmer borítású, rózsaszín hímzéssel.

Végül, de nem utolsósorban befutott Zsuzsi kalendáriuma, ami virágos borítást kapott.

Nyaralni mentünk. A városnéző táska mellé pedig szükségem volt még egy kalapra is. Na jó, valójában nem én kerestem a kalapot, hanem a kalap talált rám. Vagyis annak szabásmintája. És azonnal ki kellett próbálnom, hogy vajon sikerül-e összetákolnom egyet. Aztán az egyből kettő, majd három lett. Fotó viszont csak erről a kettőről készült.

A kék farmer kalap Anyunak készült, amelynek anyag és színösszeállítása harmonizál a korábban varrt táskával, míg a bézs-piros nálam maradt. A kalapok kiszabása, és összevarrása pofonegyszerű, hasznosságuk a tűző napon vitathatatlan.

Nyaralni mentünk. Ezért azonnal szükségét éreztem egy új, nem túl nagy, de nem is túl kicsi, állítható vállpántú, városnéző táskának. Amibe belefér egy üveg víz, úti könyv, fényképezőgép, naptej és a gyereknek egy komplett váltóruha. Az egyelőre kifogyhatatlan, levetett farmerokból álló készletemnek köszönhetően nem is volt kérdés, hogy miből készüljön. A farmer strapabíró, nem kényes, mindent kibír. 

Ahogy a táska anyagául szolgáló farmer, úgy a táskához felhasznált kiegészítők is mind itthon kallódtak már jó ideje. Vagyis a vállpánt, ami egy ruhám öve volt, vagy a bélés, ami egy régi lepedőből készült, és a táska száját összehúzó madzag, ami egy öv része volt hajdanán.    

A korábban gyártott pénztárcáimnak köszönhetően újabb felkéréseket kaptam további pénztárcák készítésére. Mivel azonban nálam a varrás alkotói folyamat - vagyis akkor csinálom, ha kedvem és ihletem van hozzá - beletelt néhány hétbe, míg egyáltalán nekiduráltam magam az újabbaknak.

Erre a macskásra Anyu csapott le. A macskás anyagot tőle kaptam, csak akkor még fodros szoknya volt, a csíkos anyag pedig ing volt valaha.

A pulóverből készült táskám megmaradt anyagából, vagyis a pulcsi ujjából, született meg ez a mintás pénztárca.

A szabásminta innen letölthető (penztarca.pdf)

Egy táskamániás mindig úgy érzi, hogy a már rendelkezésére álló táskaarzenál egyik darabja sem megfelelő egy-egy alkalomra. Így voltam ezzel a húgom esküvője előtt is. Volt már ruhám, cipőm, kendőm, ékszerem, minden passzolt, csak a táska hibádzott. Mert, hogy nem volt.

Egy kis maradék fekete anyag, almazöld cérna és gyöngyök, melyek harmonizáltak a kiegészítőkkel és pár óra alatt kész is voltam ezzel a kis szütyővel. Legtöbb időt a gyöngyök felvarrása igényelte.