Anyu meg akart szabadulni néhány megunt farmernadrágjától, amit természetesen nem hagyhattam és némi átdolgozást követően visszajuttattam neki táska formájában.

A táska belsejét egy már kinyúlt fehér-piros csíkos pamuttrikóból szabtam, amit szintén Anyutól kaptam még évekkel ezelőtt. Sőt a táskafülét tartó fémkarikák is Anyutól származnak, melyek egy kidobásra szánt fürdőruha alsót díszítettek korábban. Vagyis ez a táska teljességgel újrahasznosított anyagok felhasználásával készült.

Igyekszem minden évben valami saját készítésű karácsonyi ajándékkal előrukkolni a csajoknak. Eddigi legnagyobb "dobásom" évekkel ezelőtt egy itthon összeszerkesztett, kinyomtatott és könyvkötő által összefűzött nagyjából 250 oldalas könyv volt, mely a korábbi levelezéseinket tartalmazta, visszahozva ezzel és örökre emlékezetessé téve az akkori élményeinket és az akkoriban velünk történteket. Sajnos azóta a második, harmadik, negyedik ... kötet még várat magára, pedig anyag aztán lenne hozzá.

Tavaly karácsonykor úgy gondoltam, kipróbálom magam a házi könyvkötés terén. Első tervem az volt, hogy mindenkinek készítek egy házilag fűzött könyvet üres lapokkal, amibe azt írnak, amit akarnak. Aztán tovább gondolva a dolgot, arra jutottam, hogy jó lenne valamiféle naptárat készíteni és az év napjaival jelölt lapokkal megtölteni a könyvet. Végül aztán egy egész kalendárium kerekedett ki az egészből. A prototípus - vagyis az enyém - az első a sorban.

Első lépésként kis keresgélés után találtam egy internetes oldalt, ami lépésről-lépésre, fotókkal illusztrálva mutatta be a könyvkötés folyamatát (sajnos azóta az oldal már található). Ezek után megterveztem és összeszerkesztettem a kalendárium oldalait, majd kinyomtattam. Az instrukciók alapján összefűztem a lapokat és egy kiszolgált farmernadrág szárával bevontam a könyvecskét. A patent egy régi táskáról származik.

A csajoknak, mindenkinek a saját egyéniségére szabott kalendárium készült, vagyis különböző anyagborítást kaptak és a naptárra felvarrt, vagy hímzett nevük, becenevük, vagy éppen a monogramjuk tette igazán személyessé.

Ezt a virágos bársony borítású filofaxot Tündi kapta.

Ez a farmer kabátos a húgom karácsonyi ajándéka lett.

 (folyt.köv.)

Na jó, nem is annyira torta, inkább amolyan gyümölcskenyérféle, jó sok répával és mazsolával, viszont sajna kevés csokival. Persze az is kerülhet bele. Miért is ne?

A recept Rachel Allen-től:

Hozzávalók
18 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg barna cukor vagy méz
140 ml olaj
2 tojás
30 dkg lereszelt sárgarépa
10 dkg mazsola
75 g darált dió vagy mandula
1/2 kiskanál szódabikarbóna
1 kiskanál fahéj
1 kiskanál sütőpor
Csipet só
Csipet szerecsendió

A sütőt bekapcsolom és kivajazok egy tepsit. A tojásokat a cukorral alaposan kikeverem, majd hozzáadom az olajat, a répát, a darált mandulát vagy diót és a mazsolát. Egy másik tálban összekeverem a száraz összetevőket, majd hozzáöntöm a répás-olajos masszát. Az egészet tepsibe lapátolom és betolom az előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütöm. Feldobhatjuk tejszínhabbal, vaníliafagyival, vagy mascarpone krémmel, esetleg használhatjuk Hugh Fearnley-Whittingstall ötletét, aki villával megszurkálta a még forró sütit és felmelegített mézet csurgatott rá, de önmagában is nagyon finom. Nálunk mindenféle kísérő nélkül is pillanatok alatt eltűnt.  

Mostanában nagyon bírom a zöldségeket a sütikben. Nagy kedvencem például a csokis céklatorta, aminek állaga hihetetlenül könnyed és a színe gyönyörű mély bordós lesz pár szem főtt céklától.

Egyik barátnőmnek készítettem ezt a szemüveg- és zsebkendőtartót, a táskájában össze-visszakallódó napszemüveg és papírzsepik megregulázására.

Ha egy üzlet beindul! A ruhából lett török bugyogón felbuzdulva, a húgom "rendelte" tőlem ezt a szoknyából újjászületett háremnadrágot. A szoknya a közeli turkálóból származik, míg a szabásminta csak úgy jött, mint az előző nadrág esetében.