Emlékszem, nyaranta gőzerővel ment a Nagyiék befőzési nagyüzeme. Mindent eltettek és befőztek, amit csak lehetett. Amit meg már nem lehetett, abból bor és pálinka készült. Emlékszem arra is, hogy mennyire szerettem télen kibontani egy cseresznyebefőttet, vagy néha kilopkodni egy-egy rumos meggyet a dunsztos üvegből. Korábban soha nem érdekelt a befőzés hogyanja, csak a végeredménye. Mostanra ez megváltozott. Eljött hát az idő, hogy én is kipróbáljam, mi van a fagyasztás lehetőségein túl.

Így a hétvégén befőztünk. A szomszédunk és egy ismerősünk jóvoltából több kilónyi cseresznyét tettünk el télire, ami azt jelentette, hogy késő estig mostunk, magoztunk (hála a – poénból vásárolt – meggymagozónak, viszonylag gyorsan haladtunk. Kösz Diu!),   kukactalanítottunk, sterilizáltunk, főztünk és dunsztoltunk. A cseresznye egy részét kimagozva lefagyasztottuk, másik részéből befőtt lett, a maradékot pedig befőztük lekvárnak.

A befőtt készítéshez Dulmina tündérkonyhájában rábukkantam egy pofon egyszerű módszerre és mivel sem tartósítószert, sem cukrot nem kell hozzáadni,  sőt különösebb pepecselést sem igényel, egyből kedvem támadt kipróbálni: nincs más teendő, mint a megmosott cseresznyéket steril üvegekbe tenni, jól lezárni (én a celofán-befőttesüveg tető kettősét alkalmaztam), vízzel teli fazékba állítani és addig főzni, míg a gyümölcs levet ereszt és kb. az üveg ¾-ig összeesik. Állítólag ezzel a módszerrel tökéletesen meg lehet őrizni a gyümölcs zamatát. Télen elválik.

A lekvár elkészítésénél szintén fontos szempont volt a tartósítószer kikerülése, valamint a lekvároknál előírt tetemes cukormennyiség csökkentése, illetve a több órás főzőcskézés kikerülése. Az édenkert.hu-n találtam is ilyet: a megmosott, kimagozott cserkót összeturmixoljuk. Kábé feleannyi cukorral összekeverjük, mint amennyi gyümölcsünk van, majd takarékon, kevergetve, forrástól számított 4 percig (én valamivel tovább főztem) főzzük, végül steril üvegekbe töltjük. A végeredmény szintén a tél meglepetése lesz.