Anyuék annak idején vettek egy kenyérsütőgépet és jó néhány kiló előre bekevert és csomagolt kenyérlisztet. A végeredmény igen ízletesre sikeredett és úgy gondoltam, hogy ezzel én is megpróbálkozom. Kenyérsütőt azonban nem szándékoztam venni, és valahogy előre csomagolt kenyéralapanyagot sem. Szerettem volna kipróbálni, hogy milyen a saját magam által összeválogatott alapanyagokból kikevert kenyértészta, ami a sütőben sül meg. (Szívem szerint a kerti kemencémben sütném meg, de azzal még nem rendelkezem, bár szörnyen vágyom rá.)  A gondolatot tett követte és azóta sütöttem már mindenféle kenyeret és kalácsot, most legutóbb rozskenyeret, mert rozsliszt volt itthon.

Hozzávalók:
30 dkg liszt (ez a kenyér 20 dkg rozslisztből és 10 dkg fehér lisztből készült)
1/2 csomag élesztő
1 kiskanál só és cukor (vagy méz)
1 evőkanál tejföl
1 evőkanál ecet
1 teáskanál olaj
5-6 dl langyos víz

Minden összetevőt egy nagy tálba öntöttem és összedolgoztam. Jó kis ragadós tésztát kell kapni. Letakarva 1-2 órára langyos helyre tettem, majd amikor újra elővettem, liszttel meghintett deszkán ismét átgyúrtam, ezúttal addig, míg egy kis cipót nem kaptam. Tiszta konyharuhával bélelt kosárkába tettem, alul-felül beliszteztem és letakarva újra kelesztettem. Amikor megkelt, kis gombóccá formáztam, kiolajozott tepsibe raktam, a tetejét bevagdostam, megkentem egy kis vízzel és előmelegített sütőben (előfordult már, hogy hideg sütőbe raktam és míg a sütő melegedett, a tészta addig is kelt) nagyjából 30-35 percet sütöttem. Még langyosan a legfinomabb.

A tészta még sütés előtt ...

A fenti hozzávalókból egy fél kilós kis cipó lett. Legközelebbi vállalásom a kovászos kenyér lesz, aminek már többször nekiduráltam magam, de végül a kovász húzta a rövidebbet és a szemétben végezte (mert megfutamított a szaga és a kinézete, ami ezúttal, remélhetőleg, nem tántorít majd el).

... és sütés után