Feltétlen híve vagyok az újrahasznosításnak és ebben tökéletes partnerem a férjem. A "semmit nem dobunk ki, mert valamikor jó lehet valamire" már szinte a mottónkká vált. 10 négyzetméteres kerti kis házunk zsúfolásig tele van az egykor itt lakók hagyatékával, a nagyiktól örökölt tárgyakkal, az innen-onnan összeszedett, olykor lomtalanításokon kiguberált cuccokkal. Az utcánkban talán mi vagyunk az egyedüliek, akiknek nincs mitől megszabadulni a lomtalanítás során, sőt inkább gyarapítjuk a már meglévőket. A kukánk rendszerint csak félig tele várja a szemétszállítókat, mert amit nem szelektálunk, vagy komposztálunk, az nem képes megtölteni egy hét alatt sem.

 Hát ennek az elvnek szellemében kapott új esélyt ez a festékes doboz, hogy virágtartóként funkcionáljon tovább, amíg csak bírja. Az ötlet nem tőlem származott, hanem férjemtől, aki állandóan bombáz különféle kreatív blogokkal, és így bukkant rá erre a megoldásra, ami persze nem maradhatott megvalósítatlan.

A beszáradt festéket (szerencse, hogy vizes bázisú volt) kimostam belőle, a külsejére ragasztott papírt leáztattam róla, majd kisfiam öntapadós matricáinak segítségével feliratot és virágokat ragasztottam rá. Festék spray-vel körbe fújtuk párszor. A narancssárga virágok kerültek fel rá utoljára. Bár a végeredmény nem lett tökéletes, a kivitelezés hagyott némi kívánni valót maga után és a következő doboznál már tudom mire kell odafigyelni, de nekünk nagyon tetszik és igazán jól mutat az egyhangú lamellakerítésen, a beleültetett büdöske pedig eddig nagyon jól érzi magát benne.