Hihetetlen. Hétvégén megint ünnepeltünk, ezúttal születésnapokat. Az ünnepeltek pedig, a húgom, aki alig hagyta el a második X-et és a férjem, aki szintén. Na jó ez vicc. De korról itt és most nem beszélünk.

Hugi ajándékaiba inkább időt és energiát, mintsem pénzt fektettem. Kérésére elkészítettem a festékes vödör virágtartónk bajor kistestvérét és hozzá vettünk egy valamilyen cserepes virágot. Ő biztos tudja milyen, hisz kertészmérnök.

Szintén az ő kérésére varrtam neki is egy "nadrágtáskát", ami ezúttal egy régi kordbársonynadrág szárából született. A bélését, melyből a táskán lévő virág is készült, egy régi vászonnadrág adta. Végül a szíja egy kivénhedt (és kihízott) nadrágszíjból készült, melynek nem túl szép lyukasztását antikolt riglikkel tettem elfogadhatóvá. A táska mellé készítettem még egy napszemüvegtokot is, amiben visszaköszön a táska bélésanyaga.

 Mindehhez csomagoltam egy üveg, saját készítésű bodzapezsgőt is.

A férjem ajándékainak esetében pedig inkább pénzt költöttem, illetve a kedvéért vajas pogácsát sütöttem és...

...közkívánatra tortát sütöttem. És hogy milyen tortát? Hát csakis csokisat, ezúttal fondant bevonattal (a fondant receptjét lásd itt).

És végül, édes és olcsó bögréket lőttem a hétvégén az egyik nagyáruházban, amikkel Anyuékat leptem meg, csak úgy.