A télen a kezembe került Bálint gazda Magaságyás című kis füzete, amiben olyan meggyőzően szólt a kertészkedés eme módjáról, hogy azonnal kedvet kaptunk ahhoz, hogy majd 450 négyzetméteres lefüvezett kertünkben „helyet szorítsunk” egy megemelt ágyásnak. És ezzel kezdődött minden…

Évekkel ezelőtt kertes házba költöztünk és a férjem rögvest veteményest álmodott a kert egyik szegletében. Hevesen ellenálltam, mondván, hogy én nem fogom a földet túrni szabadidőmben. Azóta eltelt jó pár év és láss csodát, mostanra minden vágyam, hogy ezt tegyem reggeltől-estig, vagyis ültethessek, palántázhassak, szívem szerint állandóan lesném a növényeink növekedését.

Kora tavasszal összeeszkábáltunk egy nem túl nagy, kb. 2-3 négyzetméteres magaságyást. Bálint gazda instrukciói alapján feltöltöttük és vad palántázásba kezdtem a hálószoba ablakában. Először fejes salátával és karalábéval kezdtem, majd uborkával, cukkinival, paprikával, babbal folytattam. Egyedül csak paradicsomot nem terveztem. Attól ugyanis tavaly egy sikertelen palántázást követően totál elment a kedvem, amikor is az a néhány satnya palántakezdemény, melyek nagy nehezen kibújtak a földből, inkább a gyors elhalálozást választották.

Idén Anyukám kapott kedvet a paradicsomtermesztéshez és gyorsan be is ruházott háromfélére, nevezetesen: jubileumra, korallra és ígéretes ezergyümölcsűre. Mivel ekkorra már annyira elvetemült lettem, hogy már a mélyhűtőben fagyoskodó mákot is földbe szórtam, és a fűszerek között lapuló mustármagot is kicsiráztattam, úgy gondoltam teszek még egy próbát és kértem húszegynéhány magot az ezergyümölcsűből. És most nem bántam meg. Egytől-egyig kikeltek, és gyönyörű, erős palántákat sikerült nevelni, melyek mostanra értek meg a kiültetésre. 

Azóta bővült a palántacsapat néhány jubileum és korall csemetével is. A kert különböző pontján kapnak majd helyet és így kipróbálhatom, hogy hol érzik magukat legjobban és hozzák a legbőségesebb termést.