Úgy tűnhet, hogy szinte a szomszédaink gyümölcsöseiből éltünk ezen a nyáron. Ami részben igaz is. Felhasználtunk mindent, ami átlógott hozzánk, nevezetesen bodzát, (ebből bodzapezsgő készült) cseresznyét, meggyet (melyekből befőtt és lekvár lett), málnát (lekvárnak) és most almát (almabornak és aszaléknak). 

Volt néhány nem túl meleg, és párás nap az elmúlt időszakban. A szomszéd fája viszont ontotta hozzánk kissé fanyar gyümölcseit, melyek aszalásért kiáltottak. Az előzőleg alkalmazott aszalási módszerem ebben az időszakban biztos csőddel végződött volna, és nem szívesen járattam volna a sütőt sem hosszú órákig, amikor kint süt a nap. A férjem talált rá az aszalásnak eme remek módszerére BeGreeny oldalán, melyet percek alatt dobtunk össze és azóta már több körben készítettünk vele almachipset. 

Ahogy mi csináltuk:
Az aszaló alja egy előlap nélküli fiók, melynek aljára alufóliát fektettünk, fényes felével felfelé. A fiók keretére szúnyoghálót erősítettünk, illetve a szabadon álló oldalára is tettünk egy darab hálót a bogarak ellen. A tetejére egy régi, bontott ablakunk került.