Végre lekerült a gipsz a karomról és a tavasz is megérkezett. Ideje tehát, hogy bevessem a hetek óta készülő vidám tavaszi kiegészítőimet, a papírgyöngy hadosztályomat.

Mint már az előző bejegyzésben említettem, a csuklótörést megelőzően papírgyöngy gyártásba kezdtem, amit annak köszönhetek, hogy hónapokkal ezelőtt Apu beállított néhány mázsányi lejárt szavatosságú női magazinnal és miután átforgattam őket, nem tudtam mihez is kezdjek velük. Kidobni nem akartam, inkább magam szerettem volna újra felhasználni őket. A gugliba begépelve a "magazin újrahasznosítás" kifejezést, többek közt a papírgyöngyök kerültek elő, mint számomra szimpatikus alternatíva. Miután az első papírgyöngyök elkészültek, nem bírtam ellenállni és újabb színes lapokat csíkoztam fel és tekertem fogpiszkálóra. Imádtam, ahogy Penélope Cruz-ból halványlila árnyalatú gyöngyök, míg Till Attilából és Liptai Klaudiából sötétlila gyöngyök kerekedtek ki.  

És egy dupla soros karkötőhöz nem is kell több, mint egy magazinoldal, amit 0,5 és 1 centis csíkokra osztottam (ha 1 centisre osztom, akkor hosszúkás, ha 0,5 centisre akkor dundi gyöngy lesz). A jelölést a magazinnak azon az oldalán ejtettem meg, mely belül lesz, azaz nem fog később látszani és ezt az alábbi módon tettem:

Kivágtam a csíkokat, szorosan hengeres alakú fogpiszkálóra tekertem és a hegyes végükre ragasztót pöttyintettem. Végül színtelen körömlakkal fixáltam. Sziszifuszi meló, de én bírom az ilyet és kézterápiának sem volt utolsó, valamint számomra a végeredmény is megérte, így amíg a magazinkészlet és a lelkesedésem kitart én csak tekerek és tekerek.