Tegnap délelőtt egy kissé fáztam. Ez a tikkasztó napok után szokatlan. Ilyenkor pedig óhatatlanul elkerülnek a sáljaim és kendőim, amiket egyébként minden évszakban szívesen hordok. Tekintélyes táskakollekcióm mellett el kell ismernem, hogy bizony kendőknek és sálaknak sem vagyok híján, sőt minden ősszel-télen-tavasszal újabbakat gyártok. Leginkább akkor indulok be, ha valamilyen forrásból fonal érkezik. Legutóbb például a férjem kollégája lepett meg jó néhány zacskónyi fonallal, ami a nagymamájától maradt rá örökül. Azokat a fonalakat, melyekből tudtam, hogy színük, vagy összetételük miatt soha nem fog készülni az égvilágon semmi, lepasszoltam az ovinak. A maradék pedig csak feldolgozásra vár. Mint mondjuk legutóbb ez a horgolt csipkesál.

Mostanra a kiskertünk produkált sikereket és kudarcokat egyaránt. A hozzá nem értésünk mellett a kudarcokért a meztelen csigák és a lótücskök tehetők felelőssé, melyeknek áldozatul esett a dughagymák jó része, a retekállomány alul is felül is, a sóska, és a saláta leveleinek nagyja is erősen csipkézett lett. Ez utóbbit annyira nem sajnálom, ugyanis akkora mennyiséget ültettem belőle, hogy már nem győzzük enni.

Sajnos a csigák most a cukkini tövekre és virágokra vetették rá magukat, amelyek ennek ellenére úgy nőnek, mint a bolondgomba és egyre-másra hozzák tenyérnagyságú virágaikat. Szerencsésnek mondható a karalábé, melynek csak a leveleit zabálják, az édeskömény, amire rá se bagóznak, a paprika, ami a változatosság kedvéért a tetvektől szenved  és a paradicsom, aminek a levelét nem, de (tapasztalatból már tudom) a termését imádja a nyálkás bagázs. Ez utóbbiból egyébként több mint húsz tőről számítok termésre.

Cukkini virág

Az uborka, a futóbab és a cukorborsó sem mondhatóak éppen szerencsésnek. A négyből két tő uborkát csutkára rágtak a csigák, de a maradék most hozza gyönyörű sárga virágait. A futóbab és a cukorborsó alsó levelein pedig annyi a lyuk, mint égen a csillag. Ettől függetlenül azért remélem, hogy lesz termésük, amit mi fogunk elfogyasztani.

Uborka virág

Hétvégére már a piros gyümölcsösök is beértek, így bőven lehetett legelni a kertben ribizlit, epret, és a szomszéd cseresznyefájának hozzánk átlógó, teljességgel bio cseresznyéjét, ami nemhogy permetet nem látott soha, de még a gazdáját sem nagyon. Tehát mivel évről-évre a fán hagyják a termést, azt gondoltam, hogy kérek majd tőlük pár kilót és elteszek a fagyasztóba néhány zacskóval, illetve feltett szándékom, hogy életemben először befőzök egy-két üveggel.

Ribizli

A hétvégi leves összetevői is a kertből származtak, vagyis a borsó, a karalábé és a petrezselyem. Attól függetlenül, hogy nem rajongok a karalábélevesért, nagyon ízlett. Nem úgy a fiamnak, aki az első falat kiköpése után fintorogva eltolta a tányért, holott a karalábét nyersen, a borsót pedig nyersen is és a főzve is szereti. Ki érti?

Végül a fő büszkeségem, a fűszerkertem is burjánzik. Virágba borult a zsálya, a levendula, a kakukkfű és a hihetetlenül kék búzavirág is. Egyszerűen imádom. 

Hihetetlen. Hétvégén megint ünnepeltünk, ezúttal születésnapokat. Az ünnepeltek pedig, a húgom, aki alig hagyta el a második X-et és a férjem, aki szintén. Na jó ez vicc. De korról itt és most nem beszélünk.

Hugi ajándékaiba inkább időt és energiát, mintsem pénzt fektettem. Kérésére elkészítettem a festékes vödör virágtartónk bajor kistestvérét és hozzá vettünk egy valamilyen cserepes virágot. Ő biztos tudja milyen, hisz kertészmérnök.

Szintén az ő kérésére varrtam neki is egy "nadrágtáskát", ami ezúttal egy régi kordbársonynadrág szárából született. A bélését, melyből a táskán lévő virág is készült, egy régi vászonnadrág adta. Végül a szíja egy kivénhedt (és kihízott) nadrágszíjból készült, melynek nem túl szép lyukasztását antikolt riglikkel tettem elfogadhatóvá. A táska mellé készítettem még egy napszemüvegtokot is, amiben visszaköszön a táska bélésanyaga.

 Mindehhez csomagoltam egy üveg, saját készítésű bodzapezsgőt is.

A férjem ajándékainak esetében pedig inkább pénzt költöttem, illetve a kedvéért vajas pogácsát sütöttem és...

...közkívánatra tortát sütöttem. És hogy milyen tortát? Hát csakis csokisat, ezúttal fondant bevonattal (a fondant receptjét lásd itt).

És végül, édes és olcsó bögréket lőttem a hétvégén az egyik nagyáruházban, amikkel Anyuékat leptem meg, csak úgy.

Táskamániás vagyok. Ehhez kétség nem fér. Ha nem vásárolok (ez viszonylag ritkán történik meg), akkor varrok egyet (ez a gyakoribb). Vagy kettőt. Tavaly nyáron annyira nem bírtam magammal és annyira nem tudtam, mit kezdjek egy nagyobb darab virágos anyaggal, hogy a csajokat megleptem egy-egy személyre szabott táskával.
Ez a lenvászon táska, amit még évekkel ezelőtt varrtam, is egy ilyen hirtelen felindulás eredménye. S nem is annyira a táska formája, vagy kivitelezése, mint inkább annak hímzett zsebe miatt lett a kedvencem. Egy ideje Anyu uszodába járó táskája lett, míg ki nem szorította a születésnapjára kapott farmertáska.  

A festékes dobozok mellett nagy kedvenceim a konzervdobozok. Főleg, ha nem papírral vannak körbe ragasztva, hanem közvetlenül a doboz festett. Ha egy ilyen doboz kiürül, egyszerűen nincs szívem megválni tőle, és muszáj a lakásban találnom neki egy funkciót, egy helyet. Például tolltartónak kiválóak és tulajdonképpen azonkívül, hogy elfogyasztjuk a doboz tartalmát, és kimosom, nincs is más teendőm, csak megtölteni tollakkal, ollókkal, vagy éppen horgolótűkkel.

Az újkori pléhdobozok mellett nagyon szeretem azokat – a már antiknak számító – dobozokat is, amelyek a nagyszüleinktől maradtak ránk. És bár a legtöbb már itt-ott csálé, másutt meg ütött-kopott, de ettől még jobban ragaszkodom hozzájuk.